Tóth Balázs, a ÉMI szakértője, a zsűri tagjának írása
Két évtized nagy idő, nem csak egy ember, de egy pályázat életében is. Visszatekintve a gyorsan elszaladt húsz esztendőre jóleső érzéssel gondolhatjuk végig, hogy ezidő alatt milyen sokan dolgoztak a Várépítő pályázat nemes ügyéért. Közöttük van a háttérben áldozatos munkát végző sok-sok szervező kolléga, valamint a felajánló cégek munkatársai, akiknek a neve nem került be a köztudatba, és köztük vannak természetesen a zsűri széles körű ismertségnek és köztiszteletnek örvendő tagjai.
Szomorúan vehetjük azonban számba, hogy milyen sokan elmentek már közülünk. Immár tizennyolc éve nincsen velünk a mindenki által ismert és szeretett, a pályázati anyagokat minden alkalommal lelkiismeretesen áttanulmányozó és javaslatait az alapján megtevő Janikovszky Éva, akinek könyvein nemzedékek nőttek fel. Annak ellenére, hogy több generáció fújja kívülről az idézetet, miszerint „Minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy rossznak lenni sokkal mulatságosabb, mint jónak lenni.”, Janikovszky Éva mindig a jóságot, a törődést és az odafigyelést képviselte a zsűri ülésein.
Idén lett volna nyolcvan éves és már hat éve eltávozott közülünk Winkler Gábor építész, a hazai műemlékvédelem nagyhatású gondolkodója. Tanítványának, Géczy Nórának a Magyar Építőipar folyóiratban megjelent írásából idézek: „Humanista szemléletű, klasszikus kiállású professzor volt, aki tiszteletet adott minden diákjának, és ezért ők is őszinte tisztelettel voltak iránta. Igazi mediátor személyiség volt, a kölcsönös megértés alapján létrejött döntések és a »közmegegyezés« híve. Magabiztos, szelíd derűvel kezelte a konfliktusokat, de látszólagos nyugalma mögött hajtotta a belső tűz, mellyel szenvedélyesen védelmezte sziklaszilárd elveit. Világlátott műveltsége és kikezdhetetlen szakmai tudása élménnyé varázsolták ezeket a vitákat.” Igen, Winkler Gábor volt az, aki békévé tudta oldani a Várépítő pályázat zsűrijének kemény szakmai vitáit is.
És most itt hagyott minket Ráday Mihály is.
Ráday Mihályt nem kell bemutatni senkinek, érdemes azonban felvillantani sokrétű munkásságának néhány fontos részletét. TV-játékok és filmek sokasága, dokumentum-filmek és sorozatok, köztük a Katona Tamással közösen írt és sok-sok részt megélt „Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc emlékhelyei” című történelmi alkotás. Aki sosem néz tévét, az is ismeri a Magyar Televízióban három évtizeden át vetített Unokáink sem fogják látni… című városvédő, bocsánat, városszépítő műsort. Mindeközben folyóiratcikkek és cikksorozatok sokaságát és persze jó pár könyvet is írt, melyek sokunk könyvespolcát díszítik és sokunk elméjét pallérozzák. Munkásságának szintén jelentős részét képezi a Város és Faluvédők Szövetsége, valamint a Podmaniczky-díj létrehozása és működtetése. Igen, a működtetés, a fenntartás, mert az nagyon fontos dolog. Ráday Mihály kedvenc idézete Podmaniczky Frigyestől származik: „Fő bajunk nekünk az, hogy bármi szépet alkotunk is, annak jó karban való fenntartásáról a legritkább esetben tartjuk kötelességünknek gondoskodni.” Ehhez mindig hozzátette: „És ez – úgy látszik - kortól, pártpolitikától, az éppen hatalmon lévők milyenségétől függetlenül jellemző országunkra ma is. Szeretnek szalagot átvágni, avatni az újat itt is, ott is, de a »jó karban való fenntartás« írott, vagy íratlan szabályainak követése bizony nem nagyon megy nálunk."
A fentiekből is látszik, hogy Ráday Mihály szerteágazó munkásságának csak egy nagyon kicsi része volt a Várépítő pályázat, mégis mindig lelkiismeretesen és nagy lelkesedéssel vett részt a munkában. A zsűrizésre alaposan felkészült, az ülésekre előre elkészített, végiggondolt javaslatokkal érkezett, amit kellő vehemenciával, de szakmailag megalapozottan képviselt és védelmezett. A hangulat néha szikrázó, de mindig baráti volt s talán szokatlan ezt így kimondani, de a zsűri tagjai a végén mindig szeretetben váltak el egymástól. A pályázat eredményhirdető ünnepségein megtartott értékelő beszédei emlékezetesek maradnak a résztvevők számára, dohogásnak tűnő mondatai komoly tanulságokat hordoztak. Annyit mindenki megtanult belőle, hogy mi az, amire figyelnünk kell és amit óvnunk kell. Szavait mindenkinek érdemes megfogadnia.
Kedves Mihály, hiányzol és hiányozni fogsz a Várépítő pályázat zsűrijének.
